Létezik „cigánybűnözés”? Akik ezzel a kifejezéssel dobálóznak, vajon feddhetetlen mintapolgárok, akik soha, semmilyen jogszabályt sem szegtek még meg?
Magyarországon például mindenki, aki nem roma, pontosan és fegyelmezetten fizeti az adókat? Senki sem bliccel a tömegközlekedési eszközökön? Mindenki betartja a sebességkorlátozást és vezetés közben mindig kihangosítót használ, ha megcsörren a mobilja? Az adócsalás, DVD-k másolása, a munkások „feketén” történő alkalmazása talán nem bűncselekmény? Az ezeket elkövetők nem bűnözők? És ha történetesen nem romák? Beszélhetünk például „magyarbűnözésről” is?
Ha ezek az erkölcsbírót játszó, cigánybűnözéssel riogató „nemzetmentők” a társadalom perifériájára szorulnának, és egy átlagos roma életesélyeivel rendelkeznének, nem lennének közöttük piti tolvajok?
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a romák között ne lennének bűnelkövetők. Vannak. Ugyanúgy, ahogy a nem romák között is.
Az, hogy ki, és főként milyen bűncselekményeket követ el, sokkal inkább a társadalmi/gazdasági helyzetétől függ (és még számtalan egyéb tényezőtől), nem pedig a származásától. Sikkasztani csak az tud, akinek lehetősége van rá, olyan etnikum nem létezik akinél ez „néphagyomány” lenne. Aki pedig megélhetési gondokkal küzd, sőt, esetleg éhezik, a „tyúklopást” preferálja (ez sem függ etnikumtól). A leszakadó társadalmi csoportok által elkövetett cselekmények persze sokkal "látványosabbak", nagyobb a hírértékük és hangulatkeltésre is jobban alkalmasak. Azonban nincsenek kivételezettek: minden társadalmi rétegnek vannak devianciái. Csak egyes cselekmények látenciája nagyobb, míg mások elkövetői könnyebben lebuknak. Mégpedig tipikusan azok, akik jobban hatóságok szeme előtt vannak. A magyar néplélek pedig gyakran fog fel „csínytevésként” vagy „vagányságként” bizonyos jogsértéseket (lásd pl. számlaadási kötelezettség „elfelejtése”, az áfa megfizetésének „megspórolása”, egyéb adók kreatív módon történő kezelése). (Pedig ráadásul ez utóbbi bűncselekményekkel a közösség minden tagját megkárosítják!)
Azok, akik másokat etnikai, nemzeti, vallási, politikai hovatartozásuk alapján bűnözőknek vagy éppen „szenteknek” tekintenek meglehetős rövidlátásról és intoleranciáról tesznek tanúbizonyságot (írhattam volna agyatlanságot is). Persze könnyebb sztereotípiákban gondolkodni… A történelem pedig a bűnbakok keresésére is adott már több megrázó példát.
A társadalom nem osztható fel jókra és rosszakra, nincsen „mi és ők”, bűnözésre predesztináltak és született „szentek”.
Bár statisztikai szempontból az ember inkább hajlamos a jóra, mint a rosszra, mégsem találunk olyanokat, akik ne vétenének néha az írott és íratlan szabályok ellen. Az íratlan szabályok megsértése egy demokráciában tolerálható, hiszen ahány ember, annyi világnézet, ami az egyik szemében erkölcstelen, a másik ingerküszöbét sem éri el. A komolyabb normaszegést jelentő cselekmények elkövetése pedig nem egy többségében rossz anyagi körülmények között élő etnikai kissebség „privilégiuma”. Jogsértések „a legjobb családban” is előfordulnak. Nem létezik cigánybűnözés, csak bűnözés, mint társadalmi, és bűncselekmény, mint egyedi jelenség. Hogy egy cselekmény bűncselekmény vagy sem, illetve, hogy milyen szankcióval súlytandó, annak eldöntése pedig nem néhány, magát nemzetmentőnek és az „igazság egyedüli birtokosának” képzelő politikus vagy mozgalmár dolga, hanem a független és pártatlan bíróságoké.
Nem szabad kategóriákban gondolkodnunk, egy etnikai kissebséget bűnözőnek bélyegezni, vagy éppen minden probléma miatt egyik vagy másik társadalmi csoportot okolni.
Érdemes azon is elgondolkodni, vajon egy etnikai (vallási, szexuális, stb.) kissebség társadalmi beilleszkedésének nehézségéért mennyiben felelős a többség? Ha valakit születésétől fogva „potenciális veszélyforrásként” kezel a többségi társadalom, van-e esélye kitörni ebből a skatulyából, vagy önbeteljesítő jóslatként működik a rá ragasztott címke? Persze a beilleszkedéshez elengedhetetlen pozitív hozzáállás és bizalom mindkét fél részéről szükséges.
Végül következzék egy cikkajánló: A „cigánybűnözésről” írt egy jó kis publicisztikát Papp László Tamás a Hírszerzőn, amit mindenkinek ajánlok:
http://www.hirszerzo.hu/cikk.egy_multikulturalis_pogrom_tanulsagai.43480.html
