politbüro

A magyar politika beteg. Legyűrte a csordaszellem. Nagyon sokan úgy érzik, hogy nem tudnak kire szavazni, mert a pártok/politikusok Magyarországon teljesen egyformák. Sajnos bizonyos szempontból nem is tévednek nagyot. Ugyanis az ellenzéki pártok nem tudnak átlépni a saját árnyékukon és rendszerint a Fidesz kottájából játszanak.

Ha a kormánypárt nagyon nemzeti, akkor ők is. Ha Orbánék kiállnak a székelyek autonómia-törekvései mellett, akkor ők is. Ha Tavares ír egy jelentést, amely semmilyen konkrét szankciót nem helyez kilátásba az országgal szemben, akkor gyorsan elhatárolódnak az aláírásától nehogy nemzetellenesnek és hazaárulónak bélyegezze őket a Fidesz és mostohagyermeke a Jobbik.

Nem mernek konfrontálódni, és nekimenni a széles körben elterjedt és a kormánypártok által hivatalos rangra emelt összeesküvés-elméleteknek. Nem röhögik ki azokat az idiótákat, akik képesek komolyan venni a Magyarországra törő, az EU-t, nemzetközi sajtóorgánumokat, emberi jogi szervezeteket, külföldi baloldali, zöld és liberális pártokat sőt, multinacionális vállalatokat és bankokat is magába foglaló „gyarmatosító szuperhatalom” meséjét. Sőt, azoknak sem javasolnak sürgős orvosi kezelést, akik aktívan hirdetik ezeket a téveszméket.

Nem merül fel bennük, hogy rámutassanak a jobboldal nemzetieskedő színjátékainak és elszánt melldöngetésének kontraproduktív jellegére. Arra, hogy a határon túli magyarok érdekét leginkább a szomszédos országokkal történő minél barátibb viszony, a szoros együttműködés, valamint egymás nyelvének és kultúrájának megismerése szolgálja.

 Titkon remélik, hogy a kiábrándult jobboldaliak rájuk szavaznak majd, és nem látják be, hogy annak a szavazói rétegnek a szemében még egy 100%-ig jobboldali program megvalósítása esetén is „büdös kommunisták” maradnának (tekintet nélkül arra, hogy esetleg világ életükben antikommunistaként tevékenykedtek).

Nem állnak ki például az e-cigit használók tervezett kriminalizálása ellen. A trafikmutyi kapcsán is csak egy vérszegény „minden pályázatot felül fogunk vizsgálni”-ra futja ahelyett, hogy bátran kijelentenék: ezt az egész koncessziós baromságot el kell törölni úgy, ahogy van. Bárki árulhasson cigit, aki eddig is megtehette.
A gyerekek védelméről pedig csak annyit, hogy 18 éves kor alatt korábban sem lehetett dohányárut venni. Ha a kormány képtelen betartatni a törvényeket, az csak saját töketlenségének bizonyítéka.
Olyan rázós témákat már meg sem érdemes említeni, mint a fű legalizálása.

Pedig a jelenlegi közbeszédet meghatározó témák ebben a stílusban előadva nem sűrűn képesek elérni azt a kb. 40-50% szavazót, akik távolmaradásukkal tüntetnek a választások idején.

Persze, ennek a kommunikációnak is megvan a maga haszna: nem rettenti el a kényesebb szavazókat. Igaz, nem hoz újakat sem. Márpedig ennyi fájóan kevés lesz…

UPDATE: A MSZP EP képviselői végül elfogadták a Tavares jelentést.

A blog ismét üzemel és sajnos aktuálisabb mint valaha...

Legutóbbi haknijában Orbán Viktor ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy köszönőviszonyban sincs a realitásokkal. Beszédében azzal vádolja politikai ellenfeleit, amit ő és párttársai is előszeretettel követnek: „kétségbe esetten ragaszkodnak a hatalomhoz, tehát megint hazudni fognak”, illetve igaz rájuk az is, hogy „egy kiváltságos csoport agyalágyultnak nézi az embereket”. És a nagy jobboldali mágus pont ezeket teszi ismét velünk, hülyének néz mindenkit. Nem beszélve arról a retorikai fordulatáról, amiben a demokrácián kívülre helyezi a kormányzó politikai erőket. (Találós kérdés: Melyik az a párt, amelyik lépten-nyomon illegitimnek kiáltja ki az egyébként teljes mértékben és vitathatatlanul legitim kormányt, vagy éppen a neki nem tetsző döntést hozó OVB-t? Ugyanaz, amelyik a kormány hatalmát szűkítendő, a fasiszta korporációkra hajazó megoldásokon és félprezidenciális rendszer bevezetésén agyalt. Néhanap pedig a magántulajdonra pislogott ferde szemmel, amely minden fejlett állam gazdaságának fő pillére. Ráadásul eközben pofátlan módon magát a demokrácia védelmezőjének kiáltja ki. Kis segítség: Ez a párt az, amelyik a népszavazás intézményét nevetségessé téve igyekszik a kormány kezét megkötni, nem számolva azzal, hogy ez milyen károkat okoz az amúgy elkerülhetetlen reformok akadályozásával. Persze figyelme már arra sem terjed ki, hogy ezzel saját mozgásterét is lecsökkenti esetleges hatalomra kerülése esetén. Kivéve, ha kormányváltás után már nem érdekli tovább a nép szavának egyébként rá is kötelező ereje…)

A néptribun pofátlanságának csúcsa azonban a példaképek kijelölésében nyilvánul meg:
„Új szelek fújnak Németországban és Franciaországban is.”

Hát nézzünk néhány idézetet Orbán Viktortól (normál betűkkel), és néhányat Nicolas Sarkozy francia államfőtől, illetve a beszédéről készült sajtóhírekből (félkövér betűkkel).

„Európa szakított hát néhány korábban tabunak tűnő téveszmével, hogy a pénz mindent jól mér, hogy a magántulajdon mindenhol jobb, mint a közösségi tulajdon. Hogy az egészségügyet, az oktatást és a kultúrát is piaci elvre kell helyezni. Hogy minél nyitottabb egy gazdaság, annál jobb. Az új szelek, kedves barátaim, egy irányba fújnak. Egy új, megújított szociális piacgazdaság irányába, amely ismét erőssé teheti a nemzeteket és az egész kontinenst.”
„A francia elnök szerint nincs pénz a jelenlegi szociális rendszer fenntartására, azonnal, gyorsan és messzebb kell menni a korábbi, koherencia nélkül, kis lépésekben végrehajtott reformoknál.”

„Szociálisan rombolják le Magyarországot, módszeresen verik szét a szociális biztonságot, a szociális ellátást. Módszeresen széttépik a szociális hálót, és ez sokkal nagyobb bűn, mint bármi, amit eddig tettek.”
„Nicolas Sarkozy államfő szerint a francia szociális modell nem tartható tovább pénzügyileg” illetve, „a szociális párbeszéd nem szolgálhat alibiként a tétlenséghez”

És akkor még nem is beszéltünk a másik példaképről: Németországban az Angela Merkel által vezetett nagykoalíció soha nem látott mértékben építi le a szociális juttatások rendszerét, így próbálva életet lehelni az akadozó német gazdaságba.

Orbán Viktor azonban nem hagyja, hogy a tények elhomályosítsák „éleslátását”. Ha tisztában van velük, az csak két dolgot jelenthet: a „jobboldali” pártvezér hülye és/vagy HAZUDIK.

Egyébként beszédéből a „kedvenc” részeim (a már idézetteken kívül) a következők:
„Elég volt abból, hogy egy kiváltságos csoport agyalágyultnak nézi az embereket, és azt vágja a képükbe, nem jár nektek semmi. Gondoskodjatok magatokról, és fizessetek többet és többet. Elég volt abból, hogy az emberek mindig rosszul járnak, miközben a hatalmon lévők egyre több luxust, egyre nagyobb gazdagságot, egyre több kiváltságot szereznek maguknak. Elég volt abból, hogy a betegeknek vizitdíjat, kórházi napidíjat, a diákoknak tandíjat kell fizetniük, mert valakik hazudtak.”
„A megszorítások mára megfojtották a gazdasági növekedést, és fojtogatják a háztartásokat is. Ha ebbe a sokszorosan sebzett országban megszűnik a szociális háló, ami minden hibájával együtt is védelmet nyújtott a társadalom számára, abból nagy baj lesz, nagyobb, mint most bárki közülünk gondolná.”
„A mai szociális válság újabb és újabb családokat, nyugdíjasokat és dolgozókat ránt majd magával. Lássuk be, hogy ez a kormány szociálisan érzéketlen, és azokat a szociális értékeket, vívmányokat, amelyeket a magyar emberek hosszú évtizedeken át felépítettek, és a rendszerváltás viharai közepette is átmentettek, most kész esztelen módon lerombolni.”
„A szegényeknek, a leszakadóknak, a rászorulóknak egyfelől, és a középosztálynak másfelől szövetséget, történelmi szövetséget kell kötniük egymással. A történelmi szövetség célja a demokrácia, vagyis a népuralom helyreállítása. A történelmi szövetség célja, hogy új szociális hálót feszítsen a szétszaggatott régi helyett. A történelmi szövetség célja, hogy kivezesse Magyarországot a szociális válságból, visszaadja a jövőbe vetett reményt és a munka, az erőfeszítés értelmébe vetett hitet.”
Hm… Érdekes gondolatok… főként egy magát konzervatívnak, polgárinak és jobboldalinak tartó politikus szájából. Egyébként ezek a fordulatok igen gyakran elhangzottak már szélsőbaloldali haknikon (a sokat emlegetett munkás-paraszt történelmi szövetség továbbá a magántulajdon és a gazdasági verseny ostorozása sem új dolog arrafelé) .

Talán nem is beszéddel van a gond, hanem a bennük emlegetett példaképekkel. Nem Merkelt és Sarkozyt kellett volna előrángatni, hanem Kádár elvtársat. Akkor hitelesebbnek tűnne ez az egész neokommunista parasztvakítás.

Végül néhány kommentár a sajtóból Nikolas Sakrozy magyarországi látogatása kapcsán:
„Láthatóan egymásra talált Gyurcsány Ferenc és Nicolas Sarkozy. A két túlmozgásos politikus azonos vérmérséklete közös nevezőnek bizonyult. Nem győzték dícsérni a másik dinamizmusát.”
„Gyurcsány Ferenccel közös tájékoztatóján Sarkozy ismét kiemelte magyar származását, és örömét fejezte ki a közte és Gyurcsány közötti nézetazonosság miatt.”
„Szeretném elmondani, milyen boldog vagyok, hogy itt lehetek Magyarországon (…), mert a magyar miniszterelnök és köztem messzemenő nézetazonosság van. Ő erőteljes politikai változásokat akar, azt akarja, hogy véget érjen a tétlenség időszaka az Európai Unióban, s pontosan ez Franciaország álláspontja is” - mondta sajtótájékoztatóján Franciaország köztársasági elnöke.”
„Nicolas Sarkozy arról is beszélt, hogy mennyire fontos támogatást jelent az, hogy Gyurcsány Ferenc támogatja a Bölcsek csoportjának életre hívását, akik Európa jövőjéről fognak gondolkozni. „Ő szocialista, én nem, de közös bennünk az akarat, hogy modernizáljuk országunkat, és modernizáljuk Európát” - hangoztatta Nicolas Sarkozy.”
„A politikus határozottan kiállt a reformok mellett. „Ha megnézzük azt, hogy hol működnek jól a dolgok, akkor azt látjuk, hogy a gazdasági növekedés azokban az országokban a legerősebb, amelyeknek a gazdasága nyitott, amelyek modernizálódtak, amelyek reformokat valósítanak meg, és amelyek eljutnak a teljes foglalkoztatásig. Ez a mi stratégiánk. És ebből a szempontból a miniszterelnök úr és jómagam pontosan ugyanazt a meggyőződést valljuk” - mondta Nicolas Sarkozy.”
A cikkek többnyire arról sem felejtenek megemlékezni, hogy a francia elnök látogatása Orbán Viktornál eléggé kurtán-furcsán ért véget.

A nyár lassan véget ér, s vele együtt a politikai uborkaszezon is. Az augusztusi meleget csak néha zavarta meg egy-egy kisebb (politikai) vihar, vagy valamilyen árpádsávos, temetőtisztogató gárda alakulása, amely pillanatnyilag még a legalitás határán innen, a jó ízlésén viszont túl található. Melegek júliusban is voltak, felvonultak. Őket pedig a magukat nemzetmentőnek képzelő mentális zombik zavarták meg bizonyítva, hogy Magyarország csupán a térképek szerint európai állam.

Az őszödi beszéd kapcsán kirobbant zavargások egy éves évfordulója pedig „remek alkalmat” biztosít arra, hogy az ország megítélését tovább rontva, balkanizálják a politikai életet. Már most is számtalan jelét látni annak, hogy idén is mozgalmas ősz várható. Elég csak a parlamentből távozó képviselőket megdobálókra, vagy az 56-osok terén álló emlékművet vörös festékkel leöntőkre gondolni. A kuruc infós „mélymagyarok” és az ilyen-olyan szélsőjobb-szerű szervezetekkel kokettáló „értelmiségiek”, „megélhetési 56-osok” már csak a habot jelentik a népnemzeti tortán.

Azonban nem a lázongó, agyatlan csürhe jelenti a legnagyobb kihívást a hazai alkotmányos rend számára. Hiszen demokráciában élünk, nem a hangoskodó törpe minoritás szavazata dönt, hanem azé a csendes többségé, akinek esze ágában sincs az utcán randalírozni, csak egyre nagyobb döbbenettel figyeli a „hobbiforradalmárok” ténykedését, és adóforintjaiból fedezi az általuk szétcseszett utcák és terek rendbetételét, illetve a rendőrség bevetésének több milliárdos költségét. Sokkal nagyobb veszélyt jelenteknek a jogállamiság alapjait is feszegető politikai kalandorok, akik szavazatmaximálásra törekedve nem hajlandóak elég éles hangot megütni az utcai rendbontókkal szemben. Az állandó gazdasági demagógiáról, kellően át nem gondolt népszavazásosdiról nem is beszélve…

Megjegyzésként hozzáfűzném még azt is, hogy tüntetni és hülyének lenni alkotmányos alapjog. Azonban a molotov-koktélokkal és macskakövekkel felszerelkezett zavargók egyetlen civilizált országban sem tuszkolhatók bele a "békés, ellenvéleményüknek hangot adó tüntetők" kategóriájába. Márpedig a tavaly őszi pusztítás képei, amelyek bejárták a nemzetközi sajtóorgánumokat, sokkal károsabb hatással voltak az ország megítélésére, mint az őszödi beszéd. Az események többek között a gazdaságra is negatív hatást gyakoroltak. Ha ehhez hozzávesszük a Magyar Televízió és a Kossuth tér helyrehozatalának költségeit, a rendőrségi készenlét díját, a számla tetemes. Azok a "tüntetők", akik ilyen károkat okoznak saját hazájuk gazdaságának, presztízsének, bátran nevezhetők akár hazaárulónak is...

Létezik „cigánybűnözés”? Akik ezzel a kifejezéssel dobálóznak, vajon feddhetetlen mintapolgárok, akik soha, semmilyen jogszabályt sem szegtek még meg?

Magyarországon például mindenki, aki nem roma, pontosan és fegyelmezetten fizeti az adókat? Senki sem bliccel a tömegközlekedési eszközökön? Mindenki betartja a sebességkorlátozást és vezetés közben mindig kihangosítót használ, ha megcsörren a mobilja? Az adócsalás, DVD-k másolása, a munkások „feketén” történő alkalmazása talán nem bűncselekmény? Az ezeket elkövetők nem bűnözők? És ha történetesen nem romák? Beszélhetünk például „magyarbűnözésről” is?

Ha ezek az erkölcsbírót játszó, cigánybűnözéssel riogató  „nemzetmentők” a társadalom perifériájára szorulnának, és egy átlagos roma életesélyeivel rendelkeznének, nem lennének közöttük piti tolvajok?

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a romák között  ne lennének  bűnelkövetők.  Vannak. Ugyanúgy, ahogy a nem romák között is.

Az, hogy ki, és főként milyen bűncselekményeket követ el, sokkal inkább a társadalmi/gazdasági helyzetétől függ (és még számtalan egyéb tényezőtől), nem pedig a származásától. Sikkasztani csak az tud, akinek lehetősége van rá, olyan etnikum nem létezik akinél ez „néphagyomány” lenne. Aki pedig megélhetési gondokkal küzd, sőt, esetleg éhezik, a „tyúklopást” preferálja (ez sem függ etnikumtól). A leszakadó társadalmi csoportok által elkövetett cselekmények persze sokkal "látványosabbak", nagyobb a hírértékük és hangulatkeltésre is jobban alkalmasak. Azonban nincsenek kivételezettek: minden társadalmi rétegnek vannak devianciái. Csak egyes cselekmények látenciája nagyobb, míg mások elkövetői könnyebben lebuknak. Mégpedig tipikusan azok, akik jobban hatóságok szeme előtt vannak. A magyar néplélek pedig gyakran fog fel „csínytevésként” vagy „vagányságként” bizonyos jogsértéseket (lásd pl. számlaadási kötelezettség „elfelejtése”, az áfa megfizetésének „megspórolása”, egyéb adók kreatív módon történő kezelése). (Pedig ráadásul ez utóbbi bűncselekményekkel a közösség minden tagját megkárosítják!)

Azok, akik másokat etnikai, nemzeti, vallási, politikai hovatartozásuk alapján bűnözőknek vagy éppen „szenteknek” tekintenek meglehetős rövidlátásról és intoleranciáról tesznek tanúbizonyságot (írhattam volna agyatlanságot is). Persze könnyebb sztereotípiákban gondolkodni… A történelem pedig a bűnbakok keresésére is adott már több megrázó példát.

A társadalom nem osztható fel jókra és rosszakra, nincsen „mi és ők”, bűnözésre predesztináltak és született „szentek”.

Bár statisztikai szempontból az ember inkább hajlamos a jóra, mint a rosszra, mégsem találunk olyanokat, akik ne vétenének néha az írott és íratlan szabályok ellen. Az íratlan szabályok megsértése egy demokráciában tolerálható, hiszen ahány ember, annyi világnézet, ami az egyik szemében erkölcstelen, a másik ingerküszöbét sem éri el. A komolyabb normaszegést jelentő cselekmények elkövetése pedig nem egy többségében rossz anyagi körülmények között élő etnikai kissebség „privilégiuma”. Jogsértések „a legjobb családban” is előfordulnak. Nem létezik cigánybűnözés, csak bűnözés, mint társadalmi, és bűncselekmény, mint egyedi jelenség. Hogy egy cselekmény bűncselekmény vagy sem, illetve, hogy milyen szankcióval súlytandó, annak eldöntése pedig nem néhány, magát nemzetmentőnek és az „igazság egyedüli birtokosának” képzelő politikus vagy mozgalmár dolga, hanem a független és pártatlan bíróságoké.

Nem szabad kategóriákban gondolkodnunk, egy etnikai kissebséget bűnözőnek bélyegezni, vagy éppen minden probléma miatt egyik vagy másik társadalmi csoportot okolni. 

Érdemes azon is elgondolkodni, vajon egy etnikai (vallási, szexuális, stb.) kissebség társadalmi beilleszkedésének nehézségéért mennyiben felelős a többség? Ha valakit születésétől fogva „potenciális veszélyforrásként” kezel a többségi társadalom, van-e esélye kitörni ebből a skatulyából, vagy önbeteljesítő jóslatként működik a rá ragasztott címke?  Persze  a beilleszkedéshez elengedhetetlen pozitív hozzáállás és bizalom mindkét fél részéről  szükséges.

Végül  következzék egy cikkajánló: A „cigánybűnözésről” írt egy jó kis publicisztikát Papp László Tamás a Hírszerzőn, amit mindenkinek ajánlok:

http://www.hirszerzo.hu/cikk.egy_multikulturalis_pogrom_tanulsagai.43480.html

„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint „keresztény magyar ember”, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert „keresztény, magyar úri ember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „keresztény-magyar” vagy „úriember”, tartani a markát, s a keresztény-magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme. S ez a fajta nem tanul.”

(Márai Sándor: Napló, 1944)

„Ha az Auchan úgy értékeli, hogy ez 10 millió potenciális tolvaj országa, ha enélkül az eljárás nélkül a cég nem tud elég profitot termelni, akkor szedje a sátorfáját, és menjen el az országból" – mondta Morvai Kisztina. De kapott még a jóból a Hankook továbbá a Suzuki is. Sőt, szerinte a népnyúzó multikon kívül azokat a biztosítókat is bojkottálni kell, amelyek részt vesznek a több-biztosítós modell működtetésében. Ráadásul egy privatizált Szerencsejáték Rt. csak az ördög műve lehet.
 
(Bővebben: http://www.hirszerzo.hu/cikk.auchan-bojkott_morvai_krisztina_hazakuldene_a_magyarnyuvo_multikat.42515.html)

 
Előljáróban annyit, hogy a vevők átverése, az alkalmazottak kihasználása, stb. nem függ attól, hogy egy adott cég multi, külföldi vagy magyar. Nem egyszer hallani például, a vásárlókat megkárosító, jogszabályokat semmibe vevő, dolgozóit kihasználó, adócsaló magyar vállalkozókról. Ez, a nemzetiségüktől függetlenül elitélendő.

 
Azonban vannak, akik ebből nacionalista színezetű drámát kreálnak:
Gyorsan el is hangzott a jelszó: „magyar terméket, magyar boltból”.
De biztosan jobb a magyar termék? Mi számít egyáltalán magyar terméknek? És magyar boltnak? Egyáltalán mi/ki a magyar?

Magyarnak számít-e egy vállalkozás, ha egyik résztulajdonosa külföldi, vagy külföldi tőke is található benne? És egy termék, ha például az előállításához szükséges egyik alapanyag külföldről származik? Ha nem, akkor nem marad túl sok magyar cég, illetve termék.

 
Játszunk el a gondolattal, és képzeljük el a Morvai szerinti szép, új világot:

Magyar tőkéből épült, magyar kézben (sőt lehetőleg állami kézben, hiszen az nem profithajhász) lévő üzletek polcain olcsó, és kiváló minőségű színmagyar termékek sorakoznak, amiket a színmagyar vásárlók boldog arccal vesznek meg a színmagyar eladótól. Az árja… elnézést, színmagyar bolt ajtaján a tábla: „Csak magyarokat szolgálunk ki”.
A kép itt már kezd „kissé” nyomasztóvá válni. Hiszen a (szélső)jobboldalon mindig akad önkéntjelentkező, aki megmondja, ki is számít magyarnak. Szerintük például a balosok-libsik kapásból nem. De a nemzetmentőknek már csak pár lépés kell innen, hogy faj, bőrszín, etnikum, szexuális irányultság, vallási hovatartozás miatt is kizárjanak valakit a „magyarok családjából”. Mintha már láttunk volna erre történelmi precedenseket.

 
Nézzük a dolog gazdasági oldalát: egy kis, tőkeszegény ország esetén, amelyben ráadásul sok embernek a multik adnak megélhetést, a bezárkózó, nacionalista gazdaságpolitika egyenlő az öngyilkossággal. Arról nem is beszélve, hogy sok termék az ország földrajzi, éghajlati adottságai vagy éppen nyersanyagokkal való ellátottsága okán, a megfelelő technológia hiányában nem, vagy csak gazdaságtalanul lenne előállítható. Ha a multik egyik napról a másikra kivonulnának, az nekünk sokkal fájdalmasabb lenne, mint nekik.

 
Jó példa az önellátó gazdálkodásra Észak-Korea. Ott aztán nincsenek népnyúzó multik, az állam nem privatizál nyakra-főre, nem vesznek részt profitorientált biztosítók az egészségügyben, és a polgárok csak hazai terméket vásárolnak. (Pontosabban vásárolnának, ha volna mit, és persze miből.) Nem tudom, akkor már inkább a „vadkapitalizmus”. Vagy méginkább szociális piacgazdaság.

Abba pedig törődjünk bele, hogy a globalizáció tény. Vannak előnyei és hátrányai, de attól még egy régóta tartó, valós folyamat. Lehet szeretni, gyűlölni, bár nem érdemes. Hiszen a gravitációt sem érdekli, hogy támogatjuk, vagy ellenezzük, van és kész. Ha megbotlunk, pofára esünk. A globalizáció sem más. A tőke már régóta globálisan gondolkodik, nekünk is ideje volna lokális gondolkodásmódunkat lecserélni. Lehetőleg gyorsan, különben nagyon fájdalmas lesz az ébredés.
„Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére” (De Gaulle)

 
Morvaiékon felbuzdulva én is hirdetek egy akciót:

 
Kedves Olvasó! Vásárolj tudatosan:

 
1, Tájékozódj, mielőtt vásárolnál, hasonlítsd össze az árakat és a minőséget.

2, Azt a terméket vedd meg, amelyik aránylag a legjobb minőséget jelenti a legkedvezőbb áron, (hogy számodra a minőség a fontosabb, vagy az ár, az persze a Te szabad döntésedtől függ!)

3, Abban a boltban vásárolj, ahol úgy érzed, a legjobb kiszolgálást kapod a pénzedért (tekintet nélkül a cég nemzeti hovatartozására).

4, Legyél környezettudatos, részesítsd előnyben a könnyen lebomló és újrahasznosítható csomagolású termékeket.

5, Legyél híve a piaci versenynek, hiszen a nagyobb választék a Te érdekeidet szolgálja.

Az agrárkérdés mindig érzékeny témának számított. Egyes politikusok pedig előszeretettel emlegetik úgy az országot, mint agrárállamot. Pedig nem az. Nagyon régóta nem. (2006-ban az GDP 3,1%-át állította elő az agrárszektor.) Sőt már nem is lesz húzóágazat soha. A jövőt régóta inkább a szolgáltatások és az ipar egyes területei (elektronika, vegyipar stb.) jelentik.

A mezőgazdaságban dolgozók érdekérvényesítő képessége azonban jóval nagyobb, mint számarányuk. Ha a gazdák úgy érzik, valami veszélyezteti „kiváltáságaikat”, akkor előszeretettel torlaszolják el az utakat EU-s pénzeken vett traktoraikkal.

Az pedig közhelynek számít, hogy a kis, családi gazdaságok képtelenek gazdaságosan termelni. Sőt, nem is érdekeltek benne, hiszen az állam előszeretettel támogat egy ilyen életképtelen struktúrát. (Az adófizetők pénzéből , tegyük hozzá!)  Az állami tőgy mindig kéznél van…

Erről a témáról írt egy jó kis publicisztikát Papp László Tamás a Hírszerzőn, amit mindenkinek ajánlok:

http://www.hirszerzo.hu/cikk.agrarjunkie_elvonokuran.41308.html

Akár balról, akár jobbról kezdünk vizsgálódni, sokan érzik úgy, hogy ebben az országban valami nagyon nem stimmel. A magát konzervatív-nemzetinek tekintő jobboldal a dolgok állása miatt a „liberálbolsikat” teszi felelőssé. Igen, ez az a jobboldal, ahol csak úgy nyüzsögnek a tudathasadásos exkomcsik („az én kommunistám jó kommunista, a tiéd meg…"). És igen, ez az a jobboldal, amelyik fellép a privatizáció ellen (inklúde a magántulajdon ellen), vadul államosítana, és amelynek elnöke Kádár Jánost megszégyenítő szociális demagógiával vakítja a népet. (Tejjel-mézzel folyó Kánaán + 14. havi nyugdíj.) Arról, hogy minderre miből lesz pénz, persze mélyen kussol. Sőt, szerinte túl sok pénzt vesz el az állam. De akkor miből osztogatna? Hitelből? Akkor viszont nézzük Viktor újabb vesszőparipáját: a baloldal miatt adósodik el az ország…

Persze, nagyon jól tudja, ha hatalomra kerül, nem lesz osztogatás. Így mindez csak üres ígérgetés, politikai reklám. Ezt közben képmutató módon illik tagadni, hiszen a jobboldal „szentéletű”: soha nem hazudna a „Nagyvezír” sem, ezt már Ő is megmondta. És még ez a jobbik eset…

Ugyanis, ha mindezt a sok baromságot komolyan gondolja, akkor hülye. Lehet választani.

Naivabb lelkületű honfitársainknak írom: a politikai reklám: REKLÁM. A fogyasztót akarják vele meggyőzni, befolyásolni. Ezt a mosóport vedd meg, azt a jelöltet szavazd be a parlamentbe! A reklámok szükségesek, de szerencsésebb őket kritikus távolságtartással szemlélni.

Az egyszeri szavazó pedig úgy érzi, a kialakult helyzetért csak a szenya politikusok a felelősek, neki aztán köze sincs az egészhez.  Közben két pofára zabálja a politikai demagógiát: „Mer’ az állam oldjon meg mindent helyettem, adja ingyé’ az egészségügyet + az oktatást, de ne is adóztasson, mert én akarom elverni a pénzemet sajtos pufira és teleshoppos szarokra.” Közben elfelejtkezik 2 dologról:

1, Az államnak nincs saját pénze, hanem az adófizetők forintjaiból olyan baszottul nagyvonalú, és csak azt a pénzt lehet elosztogatni, amit előbb beszed!!! Innentől ismét 2 verzió van:

    a, Csak kevés adód szed be állambácsi, de kevés szolgáltatást is nyújt, és aki további  szolgáltatásokat akar, az fizet zsebből, vagy

    b, sok pénzt szed be, és ezekből fedez mindent, az óvodától kezdve Rozi néni  aranyérkenőcséig.

Mindkét verziónak vannak előnyei és hátrányai.

2, A másik dolog, amit szeret elfelejteni a honpolgár, hogy minden társadalomnak olyan politikusai vannak, amilyeneket megérdemel. A politikusok egy demokráciában a nép soraiból kerülnek ki, és a választópolgár dönthet, kit akar a hatalomba emelni, esetleg a következő választásokkor onnan kirugdalni.  A felelősség a szavazóé.